mit kezdeni a szavakba szedett álmoskönyvek értelmezéseivel. Tehát hiába böngészi az álmában megjelenő tárgyak, állatok vagy cselekedetek jelentését, a magyarázat sokkal kuszább lehet, mint maga az álom. De hogy tudjon valamit kezdeni az egészen kusza álmokkal is, érdemes átgondolni, egyáltalán miből alakulnak ki az álomképek.
A szakemberek azt tanácsolják, hogy először is mindenki próbáljon meg úgy tekinteni az álmaira, mint ha azok olyan drámai színművek lennének, amelyeknek valahol ő maga egy személyben a producere, rendezője, fő- és mellékszereplője, sőt még a díszlete is. Például, akár tetszik, akár nem, az ijesztő álomalakok, a veszélyek és rémségek általában az elfojtott, fel nem vállalt érzéseket, viselkedést tükrözik vissza. Feltárják és képekbe öltöztetik az elnyomott érzelmeket és félelmeket, sőt adott esetben a gyarlóságokat is.
Arra próbálják felhívni az álmodó figyelmét, hogy valamit a háttérbe szorított, valamivel nem akar szembenézni, ami pedig fontos lehet ahhoz, hogy harmóniában éljen önmagával, vagy megtanuljon valamilyen fontos dolgot. A makacsul visszatérő rémálmok ebben az értelemben lehetnek bölcs tanítók, hiszen újra és újra a személyiség árnyoldalára irányítják a figyelmet. Persze ez sem új keletű felfedezés.
A malajziai őserdőben élő szenoj néptörzs úgy neveli a gyermekeket, hogy ne ébredjenek fel az ijesztő álmaikból, hanem forduljanak szembe álmaik félelmetes alakjával és győzzék le őket. Ez a népcsoport így megtanulta, hogyan dolgozhatja fel a saját félelmeit, hogyan kezelje lényének sötét oldalát, s így nem is olyan meglepő, hogy körükben csaknem ismeretlen az emberölés, az öngyilkosság vagy az elmebetegség.
Az álom kódrendszereAz álmok képanyaga különböző rétegekből, szintekből tevődik össze, és a helyes értelmezéshez ezeket is tanácsos megkülönböztetni. Nem kell mindig vaskos tanulságokat keresni, ugyanis van az álmo
knak egy primer rétege, ami inkább csak az agy feldolgozó tevékenységének tulajdonítható. Egyszerűen feldolgozza a napi események információját.
Tehát minden jelentőség nélkül visszaköszönhetnek a nap során látott képek, mozzanatok, színek, vagy bármi, pontosan úgy, ahogy a hétköznapi tudatunkban is visszagondolunk egy már megtörtént eseményre. Ehhez a primer réteghez tartozik az is, amikor az álomélet egyfajta belső szelepként működik. Ha valamilyen régóta ki nem élt szenvedély jelentkezik az álomban, akkor abban tényleg nincs helye semmiféle mondvacsinált értelmezésnek. Egyszerűen el kell fogadni, hogy az elme csak szabadjára engedi és megmozgatja azokat a zátonyra futott érzelmeket és kielégítetlen igényeket, amelyek végre ki akarnak törni.
Tudatosodni kell a ténynek, hogy igenis vannak ilyen vágyaink és igényeink. Az álmok következő rétegét is az egyéni képanyag határozza meg, hiszen mindenki másképp dolgoz fel egy adott történést vagy élményt. Ugyanaz az esemény mást jelent az egyik embernek, és merőben mást a másiknak, a különböző dolgokat tehát csak a saját külön kis könyv- vagy irattárába helyezheti bele. Az ebből a rétegből formálódó képek már komoly jelentőséggel bírhatnak, de a másik ember számára már nem jelenthetik ugyanazt.
Ugyanakkor a közös történelemből fakadóan létezik olyan univerzális képi világ, amelynek szimbólumait egyfajta lenyomatként mindenki magában hordozza. Mondjuk a sötét verem, vagy a hideg éjszakában fellobbanó tűz lángja csaknem minden emberből hasonló asszociációkat vált ki. Ha csak ez utóbbiból állna össze az álomanyag, akkor nagyobb hatékonysággal lehetne egy mindenki számára működő álmoskönyvet szerkeszteni, csak hát ez mégsem így van.
A belső világ feltérképezéseA lélek módszeres feltérképezéséhez jó szolgálatot tehet az álomnapló rendszeres vezetése. Elalvás előtt koncentrálni kell arra, hogy ébredés után tisztán fogunk emlékezni az álomra, és
jó néhány ilyen szuggesztív utasítás után valóban tisztább képeket tudunk felidézni. Egyeseknél az is sokat segít, ha ébredés után addig mocorognak, fészkelődnek az ágyban, amíg megtalálják azt a pózt, amiben az adott álmot álmodták. Valahogy így "könnyebben beugrik" az emlékkép.
Ugyanakkor már az is sokban hozzájárul a lelki egyensúly megteremtéséhez, ha egyszerűen csak átéljük az adott álom felmerülő foszlányképeinek hangulatát. Ha csak beleengedjük magunkat abba a hangulatba, ami az ébredés után jellemző ránk. Ez ugyanis egyfajta befelé fordulást, önelfogadást feltételez. Mindennek azért van óriási jelentősége, mert sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy milyen keményen bánnak saját magukkal, mennyire idegen és érdektelen számukra saját belső világuk, s ez pszichológiai szempontból bizony komoly önsorsrontó folyamatokat eredményezhet.
Az említett egyszerű „gyakorlattal” azonban bárki együttérzőbbé, megértőbbé válhat önmagával szemben, s ebben az elfogadó megnyílásban, lelki mélységei és spirituális magasságai is közelebb "férkőzhetnek" hozzá. Akár könynyen értelmezhető álmok formájában.